fazekaspeti keleti kalandjai

A hajnalban keléssel semmi bajom nincs. A hideg vízben való fürdőzést is is megszoktam már. Csak ugye a kinti hőmérséklet ami kissé szorongató... Közel öt fokban (és nemtom, hogy most fölülről, vagy alulról közelíti...) beállni a jégkockahideg zuhanytálcába, hogy aztán magamra engedjem a frissen fakadt forrás tisztaságú, de ugyanolyan hőmérsékletű vizet, nos ez nekem nem kedves.
Túléltem. Még ha egy darab szörnyet is halt belőlem ott a Glacier View Guest House fürdőjében.

Gyors öltözködés után spuri az utcára, a prof már várt a bérelt autónk hátsó ülésén, hogy elkezdjük -kis szerencsével- 2 napos odüsszeiánkat Padamba. Egyszerűen nem értettem, hogy egy kicsit több, mint 500 kilométeres úton mi telhet 2 napba??

Persze hamar rádöbbentem. Az átlagsebesség alig éri el a 40 kilométer per órát, de néha még ez a tempó is páni félelmet váltott ki mindannyiunkból, beleértve a sofőrünket is, legnagyobb megilletődésemre. Az utak jótékony közelítéssel is épp hogy csak egy autónyi szélesek, gyermekkori filmélményekből ismert halálkanyarokkal telistele. Igazából minden egyes kissebb görbület az úton egy halálkanyar, tekintve, hogy az út egyik oldalán a hegyoldal magasodik, míg a másik árok helyén általában több száz méteres szakadék tátong. És mindezek mellé bármelyik kanyarban szembe találhattuk magunkat egy kamionnal, busszal, vagy csak épp egy méretben hasonló, de sebességben általában gyorsabb terepjáróval. Ilyenkor apró "beencsot" (lefordítani nem kívánt helyi káromkodás) szisszen fel sofőrünkből és kötéltáncosokat megszégyenítő módon egyensúlyozza dzsipünket az ellenfél körül, hogy aztán a következő ívre ugyanolyan lendülettel érkezhessünk. Végtére is haladni akarunk az úton, nem bámészkodni, vagy ácsorogni. (ez egyébként a készült fotográfiák minőségére is rányomta bélyegét...)

De a látvány bármiért kárpótol. Sokszor úgy gondoltam, hogy nosza, az se érdekel ha itt veszek, ilyen kilátásom úgyse lesz soha, bárhol is földeljenek el... Sokezer méter magas hegyek pillanatanak le iciripiciri járművünkre, a szivárvány minden elképzelhető színében játszva. Láttam zöld hegyet, kék hegyet, piros hegyet, fehér hegyet, lila hegyet, sárga hegyet, magenta hegyet, fekete hegyet, bugyirózsaszín hegyet, gömbölyű hegyet, szögletes hegyet, hullámos hegyet, hegyes hegyet, tompa hegyet, ikerhegyet, családi hegyet, magányos hegyet, szent hegyet, hitetlen hegyet, füves hegyet, speedes hegyet, lusta hegyet, ceruzahegyet, felhőforma hegyet, hegyforma felhők között. Nem rossz hely ám ez a Himalája, csak kicsit kevés a hegy. Szerintem valamivel több hegy elfért volna, de nem haragszom azért. Trihahaha

Meg kacsáztam az Indus folyó tükrén. Ötöt. Ki is röhögtek a helyiek. De aztán egyik se merte megmutatni a "tökös tucat toccsantósat". Jah, és Nagy Sándor csak eddig jutott -ezt a professzor mondta-, én meg már a túlparton is voltam, úgyhogy lassan idejét érzem belekerülni a törtenelemkönyvekbe. (úgy értem, most azonnal. ritmikusan koppintgatok az asztalon négyujjal)

Az éjszakát egy kis menedékházban töltöttük az út mentén, fejenként 200 rúpiáért (az köbö 900 fötö), nagyon hideg volt és nem is akarok róla beszélni. De éjjel annyi csillagot láttam, amennyit még talán soha. Ahogy felpillantottam az égre elalvás előtt, egy jó másfél órányira úgy maradtam. Már napközben éreztem, hogy a szemem lassan elnyújtózik üregében, ahogy az elmúlt idők horizonttalan, szűk városi látképei után végre szabadon kihasználhatja a végtelen teret és teljes látószögét igénybe véve hosszan pásztáz; de ez az éjjeli égbolt még sokkal erőteljesebben igénybe vette könnycsatornám zárószelepeit. Aztán gyengének bizonyultam. Körbepillanttván a csillagok irdatlan mennyiségén, egészen úgy tűnt, mintha nem fekete alapon fehér kis pöttyök lennének az égen, hanem fehér alapon kicsiny fekete, idomtalan formák borulnának a fejemre. Bárcsak annyi barátom lenne, ahány csillag van az égen, gondoltam. De eggyel kevesebb van. És ekkor könny szökött. A Ladakh feletti csillagokat az égen Konkoly Bencének szeretném küldeni. Az igazi izgága utazónak, aki már valahol ott bolyong a pici fekete idomtalan formák között. Mindig eszembe jutsz haver ha messzebb utazom, mint sokaknak a képzelete terjed. Vigyázz magadra.

Mára ennyi, holnap Padam.